13 éve volt az utolsó alkalom,hogy táncoltam anya meg apa mindig mondta,hogy táncolnom kell mert nagyon ügyes vagyok belőle.Aha persze azért is estem össze 4 éves koromba.A régi fényképeket nézem amikor még táncoltam és boldog voltam.A kis tütübe táncikálok az emberek előtt és mosolygok mint a vadalma.Egy könnycsepp folyt végig a fehér arcomon.Oda mentem a szekrényem hez majd a legeslegaljáról óvatosan ki vettem a fehér és szürke színű szoknyámat majd fel vettem.Oda mentem a tükröm elé majd meg néztem magam.Egy fehér arcú szomorú lányt láttam akinek meg van szakadva a szíve és boldog szeretne lenni de ez mind csak egy szép állom számára.Fel vettem a egy fekete sport cipőt majd ki nyitottam az ajtómat és szép lassan el indultam le felé.Anya meg Apa hatalmas nagy szemekkel néztek engem amikor oda mentem az ajtóhoz majd ki léptem rajta.Egy hatalmasat szippantottam a friss levegőből majd elindultam az egyik irányba.Amikor elértem a kedvenc helyemre.Be csuktam mindkét szemem majd el kezdtem táncolni.Éreztem a testemen,hogy fel szabadult,egy boldog mosoly fagyot a képemre mire még jobban el kezdtem táncolni.Boldog éreztem magamat és felszabadultnak a mozdulatokat gyorsan de mégis óvatosan csináltam,hogy aki elmegy mellemet ne legyen semmi baj.Egy negyedóra múlva abba hagytam a táncolást és kinyitottam a szemem.Körülöttem vagy száz ember állt és mind engem nézett,rengeteg mobil hátlapot láttam és mögötte vigyorgó ebereket.Amikkor fel néztem mindenki elkezdett tapsolni és fütyülni.Annyira boldognak éreztem magam mint még soha az életbe.
-Jó napot egy tánc iskolába vagyok az igazgató és azt szeretném kérdezni,hogy nincs-e kedved be iratkozni mert ha igazat akarok mondani megvan hozzá a tehetséged-jött oda hozzám egy közép korú férfi.
-Hát nem is tudom már nagyon rég táncoltam-húztam el a számat.
-Megértem de ha mégis akkor itt a névjegyem bármikor szívesen várunk téged-adott oda egy kis lapocskát.-De még a neved megtudhatnám?-kérdezte félve.
-Persze Zoe Cowell- nyújtottam a kezem-És nagyon köszönöm az ajánlatot még meg fontolom-mosolyogtam kedvesen.És most tényleg boldog voltam és nem csak műmosoly volt mint régebben.
Még pár ember oda jött hozzám és kérdeztek pár dolgot például,hogy hívnak?,fel rakhatják-e a videót youtube-ra?. Mindegyik kérdésre szívesen válaszoltam majd el indultam az egyik irányba.Nagyon sok minden változott Londonba öt év alatt.Annyi boldog és szomorú embert láttam,volt aki sietett vala hova volt aki csak sétált mert nem volt jobb dolga.Nagy szemekkel néztem az egyik kirakatott ahol szebbnél szebb dolgok voltak.Még sétáltam pár percet majd le ültem az egyik padra és néztem az embereket.Rengeteg szerelmes pár "foglalta" el magát.De voltak olyanok is az embereket nézte vagy gondolkodott.Egy gyönyörű lány ült az egyik padnál magányosan.Szép hullámos haja természetesen omlott a vállára.Lassan fel álltam majd oda mentem hozzá.
-Szia minden rendben?-kérdeztem halkan.
-Jaj persze csak várom a barátomat de még mindig nem jött-nézet fel egy kicsit szomorúan.
-Biztos fog jönni csak lehet,hogy valami dolga akadt-mosolyogtam rá biztatóan.
-Köszönöm Elenor Calder-nyújtotta a kezét mosolyogva.
-Zoe Cowell-ráztam meg a kezét.Majd óvatosan le ültem.
-Kérdezhetek valamit persze nem tolakodásból?!-fordult felém.
-Persze-bólintottam.
-Miért van rajtad tütü?-nézett a szoknyámra.
-Hát ez egy elég hosszú történet-húztam el rögtön a számat.
-Nem baj van időm-vonta meg a vállát majd minden figyelmét rám irányította.
-Kis koromba balettoztam,négy éves koromba sikerült egy országos versenyen szerepelnem aminek nagyon örültem meg minden.De a szereplés nem sikerült úgy ahogy én azt gondoltam.Az előadás után szó szerint össze estem és kómába kerültem.Hét évig csak feküdtem és nem csináltam semmit mivel kómába voltam.Az egész gyerekoromba kómába voltam.Amikor fel keltem meg fogattam magamnak,hogy soha az életben nem fogok táncolni de még nem is lépek ki az utcára.Ez eddig sikerült is megvalósítanom de ma amikor néztem a régi képeket amikor táncolok és mosolygok.Nem bírtam tovább meg törtem.Így fogtam magam és el indultam táncolni az egyik parkba.-fejeztem be a monológomat.
-Úristen annyira sajnálom-szorított magához.
-Én is hidel-öleltem magamhoz.Meg próbáltam vissza fojtani a könnyeimet de nem nagyon sikerült.Elenor hirtelen el engedett mire gyorsan le törültem a könnyeimet.
-Louis hol voltál?-nézet a mögöttem álló fiúra.
-Sajnálom kicsim de bent tartottak minket a próbán-ölelte magához Elenort.-Kicsim ő kicsoda?-sugta oda neki.
-Zoe Cowell-nyújtottam a kezem.
-Azt mondtad Cowell?-lettek hatalmasak a szemei.
-Igen de miért?-húztam vissza.
-Mert az X-factorba Simon Cowell volt a mentorunk-vigyorodott el.
-Igen ő az apám de még mindig nem értem soha nem láttalak titeket-gondolkodtam el.Elenor oda jött mellém majd a fülembe súgta "2 évvel ezelőtt volt azért nem tudod".Majd le esett apa mindig sokat beszél valami fiú bandáról.
-Mi is a banda neve?-kérdeztem rá hátha rémlik valami.
-One Direction-vágta rá.
-Tudom már-kiáltottam fel egy picit túl hangosan.
Hát itt lenne az első rész!
remélem tetszett komizzatok
nagyon szépen kérlek titeket.
puszi:Hope ^-^
Szia!
VálaszTörlésNekem eddig nagyon tetszik a blogod és az is,hogy nem egy rajongó és nem is utálja őket még csak eddig fel sem ismerte őt. Na mindegy nagyon jó és várom a folytatást :)
Szia! Örülök,hogy eddig tetszik.Nem nagyon akartam sablont így ez született:))Meg próbálok sietni de semmit se ígérhetek :// még egyszer köszönöm :))
TörlésSzia. :))
VálaszTörlésEddig nagyon jó. Aranyos történetnek látszik, habár sajnálom Zoe-t, hogy kómába volt... 7 (!!!) évig! Jesszusom! Na min1. Nekem tetszik. :) Meg édes, hogy kimert menni tütüben az utcára. És először nem is gondoltam volna bele, hogy Simon az apja. Jól kitaláltad. :) Ja és nem sértésnek mondom, vedd inkább egy baráti tanácsnak; van néhány helyesírási hibád.. :// tudom rossz szokásom, de mindig kiszúrom a hibákat. :| Csak szóltam, hogy majd figyelj rá, de tudom nehéz, főleg, ha gyorsan írsz, vagy úgy mint én (telóról). És a profilodnál is van. -Tényleg nem megbántani akarlak, csak még az elején szólok, hogy ki tudd javítani. :))
Amúgy tetszik a designod! :) Kíváncsian várom a folytatást! :3
Hug, Lina~ xx
Azta! Nagyon szépen köszönöm!!:) és köszönöm,hogy szóltál a helyeírásal kapcslatba mindig is voltak vele problémáim://De nagyon szeretek írni úgy,hogy egy kicsit szívás :// Még egyszer köszönöm és örülök,hogy tetszik a blog meg a desing is!! :)))
Törlésszia! most egy kis véleményt írok vagy kritikát, vagy nem tudom, hogy minek mondjam. ÉS EZT NE VEDD BÁNTÁSNAK! nem annak szánom:) szóval. 1., nekem tetszik az alap sztori, de valami nem tiszta. arra értem, hogy 7 évig volt kómában, magyarul 11 éves volt amikor felébredt, semmi következménye nem volt. oké. legyen így. de akkor nem úgy kellett volna bele írni, hogy nézegeti a régi képeket, és egyszer csak (a mérettel nem is foglalkozva) felveszi a 4 éves korábban használt tütüjét, kizúz az utcára - pontosabban egy parkba -, majd leejt egy rohadt jó táncot, és még sulis ajánlatot is adnak. ez jó lenne mind, (na jó, azért van benne kifogásolhatni való) csak nem egy ekkorka részbe kéne ezt belesűríteni. te egyből a közepébe vágtál. gyakorlatilag Zoe egy idegennek mesélte el, hogy mi történt vele 13 éve.
VálaszTörlés2., a helyesírás. nos igen. nem annyira, nagyon botrányos, (olvastam már rosszabb helyesírású blogot is), de azért erre figyelj, mert nagyon sokat számít. a másik oldala, (ez inkább kérés) egy vagy kettő betűmérettel írnál/írhatnál nagyobbal, mert én például összekevertem a sorokat. lehet, hogy az én hibám, lehet, hogy csak figyelmetlen voltam; nem tudom. csak tanács.
és ezeket tényleg ne vedd sértésnek, én tényleg csak jó akarok! SOK SIKERT!:) én olvasni fogom:)