-Menni fog kicsim minden rendben lesz-súgta nagyi a fülembe.Minden porcikám remegett anya a zsűri asztaltól rám mosolygott majd egy nagyon kicsit biccentett.Ez azt jelentette,hogy el jött az én időm.Lassú léptekkel mentem a színpadra.Minden szem rám szegeződött.Vettem egy hatalmas nagy levegőt majd el kezdtem táncolni.Mindent ki zártam csak én meg a zene volt a fontos.Amikor vége lett a zenének ki fújtam a bent tartott levegőt majd le mentem a színpadról.Amikor leléptem az utolsó lépcső fokról össze rogytam.Nem volt erőm.Nem tudtam semmit csinálni.Lassan össze szedtem magamat majd meg próbáltam fel állni.A fehér ruhám szépen omlott szét mellettem.Egy kéz fonódott a derekam köré majd fel emelt.Óvatosan fel néztem.Soha nem fogom elfelejteni azt a két szempárt.
Minden erőm azon volt,hogy ne esek össze.Pislogtam egy kicsit de többet nem is nyitottam ki a szemem.Nem akartam kinyitni a szemem.Féltem a valóságtól.Féltem attól,hogy bántanak.
Sziasztok!
Remélem tetszett a prológus!?
Kérlek titeket
írjatok kommentett!
Előre is nagyon köszönöm!
Puszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése